Reggel nyugodtan fordultam át, egyik oldalamról a másikra az, ágyamban. Szemeimet próbáltam kinyitni, mivel valami csörömpölést hallottam lentről. Mikor látásom végre kitisztult szembetaláltam magam az órámmal Szemeim villámsebességgel pattantak ki mivel 8:27 volt és nekem 9:00-re kellett odaérnema suliba.

Amennyire gyorsan csak tudtam kiugrottam az ágyamból és csak akkor vettem észre, hogy a tegnapi ruhámban aludtam. Hát igen, este annyit dolgoztam az összeállításaimon, hogy miután az utolsóval is végeztem, mindenestül dőltem be az ágyamba.
-Apa! Miért nem keltettél fel?- trappoltam le a lépcsőn és amilyen szerencsés voltam, az utolsó lépcsőfokban pofára is estem.
-Apu dolgozik te szerencsétlen.- jött ki nevetve a konyhából, a bátyám,James. -Mit ártott neked az a lépcső, drága Jessie?
-Akadjál már le rólam! Kösz- fújtattam és feláltam. Nos sosem volt valami felhőtlen viszonyom James-sel, de mostanában még jobban elfajult. Mindennap hálát adok az égnek, hogy idén leszek 18 és végre elköltözhetek itthonról.
Fájó végtagokkal elvonszoltam magam a konyháig és kivettem a szekrényből egy tálat. Jó megtöltöttem müzlivel és kivettem a hűtőből, a tejet is. Gondoltam nyugodtan- mármint a körülményekhez képest -megreggelizek majd elvégzem további teendőimet, persze ez nem pont így jött össze.
Épp beleöntöttem volna a tejet a tálba, amikor folyékony halmazállapotú folyadék helyett, besavanyodott 'valami' jött ki.
-Rossz a tej.- kiabált be James.
-Észrevettem köszi.- ordítottam vissza idegesen, majd a tálban lévő 'trutyit' beleöntöttem a szemetesbe.
Ahh majd később reggelizek.- mondtam magamnak és felfutottam a szobámba elkészülni.
Miután lezuhanyoztam, egyszerre próbáltam fogat mosni, felöltözni, hajat szárítani és azt kivasalni. Édes-drága, aranyos, segítőkész bátyám csak az ajtófélfának dőlve röhögött rajtam és élvezte a 'Jessie a legszerencsétlenebb lány a földön' műsort.
Amikor elfogatható állapotba hoztam magam, összecsuktam a laptopom, a telefonomat zsebre tettem majd bedoptam pár könyvet és lefutottam, hogy elinduljak.
Volt még 10 percem, hogy odaérjek és mivel a Johanna Gimi a város másik oldalán volt, igen csak iparkodnom kellett.
-Jame  elviszel?- néztem rá az ellenállhatatlan szemeimmel.
-Nem.- jelentette ki nyugodtan.
-Nem?- nyitottam nagyra szemeim.
Megrázta a fejét és nevetve elindult felém.
-Sok sikert!- húzta gúnyos mosolyra a száját majd megveregette a vállamat és elment mellettem.
Mérgesen baktattam  ki a házból aztán futólépésben elindultam. Persze volt akkora szerencsém, hogy egy taxi se jött erre fele, szóval gyalog kellett mennem.
8 perc alatt megjártam az egyébként 17 perces utat majd kifulladva estem be a suliba.Ami nem rám vall mert aki a stylist szakon van mindig friss, üde és csinos. Szebbnél szebb lányok ültek a suli elött és elég érdekes tekintettel méregettek. Talán azért mert lihegve támaszkodtam a térdemre és úgy néztem ki mint egy izzadt kutya?! 

 

 

Oldal: Bevezető rész!
One Direction and me - © 2008 - 2024 - mystory-onedirection.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat