Louis szemszöge:
Megmutattam Jessie-nek , hogy hol fog aludni és én is elmentem a saját szobámba.Már majdnem elaludtam ekkor éreztem, hogy valaki odabújik mellém.
-Louis nem aludhatnék veled ? Nem tudok egyedül elaludni.
-Persze.-mondtam egy kicsit kómás hangon de nagyon örültem neki, hogy egy ágyba lehetek Jessie-vel.Háttal fordult nekem és egy kis idő múlva elkezdett a háta mögött kutatni majd megtalálta a kezemet és magára tette.
-Louis megkérhetlek arra, hogy átölelj?-én csak mosolyogtam de ezt Jessie nem láttam, magamhoz húztam őt és szorosan átöleltem.Éreztem a hajának az illatát , a bőrének a puhaságát.Látszik rajta, hogy hiányzik neki Harry de most én pótolom őt és ez tetszik.
Másnap reggel nyújtózkodtam de nem éreztem magam melett Jessiet.Kimentem a szobából és illatokat éreztem. Bementem a konyhába épp palacsintát sütött még abban a felsőben amit én adtam neki.Na idulhat a felvidító hadművelet.
-Te mit csinálsz?
-Palacsintát sütök?-ránéztem az órára reggel 8 óra volt és már majdnem végzett a sütéssel
-És mikor keltél?
-5-kor nem bírtam aludni.-láttam, hogy unja  a sütögetést ezért egy kicsit élvezetesebbé tettem.
-Meg tudod úgy fordítani, hogy feldobod?-kérdeztem tőle
-Nem vagyok egy profi palacsinta sütő.-mosolygott. Ekkor láttam rajta először a száján  mosolyt amióta itt vagyunk.
-Várj segítek.-mögé álltam megfogtam azt a kezét amiben a sütő volt és együtt feldobtuk a palacsintát és sikerült megfordítanunk.
-Ez így sokkal egyszerűbb-hirtelen fordult felém.Nem gondolta, hogy ilyen közel állok hozzá és már szinte az orrunk özsszeért.
-Bocsi-álltam egy kicsit hátrébb. Láttam, hogy zavarban volt.
Jessie végzett a sütéssel reggeliztünk én meg egy új ötlettel drukkoltam elő.
-Öltözz megyünk!
-Mi mégis hova?
-Majd meglátod!Csak szólok Lizzienek, hogy hozza el a kocsit.
-Hát nem tudom...
-Jajj ne legyél már ijen!Léccii!-néztem rá szomorú fejjel.
-Na jó!-ismét mosolygott.
Felhívtam Lizziet, hogy hozza le a kocsit majd amikor megérkezett nyomott egy puszit a számra és megölelte Jessiet.
-Lizzie te is velünk jössz?-kérdezte Jessie.Jajj csak kérlek most ne jöjjön.
-Nem tudok apukám kórházba van és otthon kell segítenem anyának.
-Ja-szomorodott el egy kicsit Jessie
-Na csajok menjünk!-mondtam majd beültünk a kocsiba és elindultunk. Én vezettem. Hazavittük Lizzie-t majd elmntünk arra a helyre amit kigondoltam.
-Louis még is hová viszel?-aha ez már a 3. mosolya volt a mai nap és még dél se múlt
-Majd meglátod.-mosolyogtam én is.Pár perc múlva megérkeztünk egy nagy tisztáshoz ahol lovak vannak.
-Ez tök jó!-szált ki a kocsiból Jessie
-Mondtam, hogy jó!-mosolyogtam
Odamentünk a lovakhoz és Jessie egyből egy gyönyörű szép fehér lóhoz nyúlt.

-Úgy hívják, hogy Remény-mentem én is oda
-Honnan tudod?
-Az egyik haverom lovai
-Gyönyörű szép vagy!-simította végig Remény oldalát.-És most mit fogunk csinálni?-kérdezte felém fordulva
-Hát lovagolni!
-Ez komoly?
-Aha
-6 éves koromóta nem lovagoltam
-Akkor most ideje újra belevágni!Na gyere!-én már felültem a másik barna lóra
-Na jól van!-majd ő is felpattan és elindult utánam.
-És hová megyünk?
-Csak nézdd a táját és arra figyelj nehogy leesél!
-Haha nagyon vicces vagy!-vágtatott el mellettem
-Héj én vagyok a vezető!-vágtattam utána
-Többé már nem!-nevetett. Igen nevetett és ez számomra ez a legszebb kincs.
Már több órája lovagoltunk megálltunk egy pataknál ahol a lovak tudtak inni majd továb mentünk és egy nagy búza tába volt ott.
-Nem pihennénk megint? Elfáradtam-mondta
Bementünk a búzatáblába és leültünk majd mikor tovább akartunk elindultunk én előbb felálltam és vizzanéztem Jessie-re aki gyönyörű szép volt.Hátracsapta a fejét és megigazította hosszú haját.

Majd felültünk a lovakra és visszalovagoltunk oda ahonnan jöttünk.
-Louis ez szuper volt!-szállt le Reményről
-Tudom én régen mindig ide jöttem ki egy kicsit megnyugodni Kalipszó ebbe segítetett
-Így hívják?-kérdezte mosolyogva
-Igen az én lovam
-Tényleg?
-Igen Remény meg a tiéd!
-Nem nem lehet az enyém a haverod mit szólna ehez itt lopkodod a lovait?!
-Tudja!És mondtam, hogy Remény a tiéd lesz!
-De nem is fogok tudni róla gondoskodni!
-Gondoskodik a haverom róla amíg vissza nem jössz.Én minden hónapba egyszer biztos kijövök ide.
-Akkor majd jövök veled
-Megbeszéltük-majd elindultunk a kocsihoz és visszamentünk a lakásba.Már este felé járt az idő.
-Louis!
-Mondjad!-ültünk a kanapén
-Köszönöm ezt a csodás napot!
-Nincs mit!
-Nem megyünk el valahova bulizni?
-Bulizni akarsz?
-Mindennél jobban!
-Jó de akkor megigéred, hogy nem rúgsz be!
-Megígérem csak lécci menjünk!-rángatta a kezem
-Jól van!
-Juhúú- majd felrohant a szobába gondolom készülődni
Nem tudom, hogy mi lesz az este de holnap indulnunk kell vissza mert vége a szünetünknek.Remélem Jessie nem a pijába fogja folytani a bánatát.Egyáltalán ha még bánatos.

 

Oldal: 23.rész
One Direction and me - © 2008 - 2024 - mystory-onedirection.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat