Jessie szemszöge:
-De apaa..
-Semmi de apa!Búcsúzzatok el egymástól és Harry menj utadra!
-Igen Mr. Evens-mondta Harry majd felmentünk a szobámba összeszedni pár cuccát és lementünk az előszobába elbúcsúzni egymástól
-Szeretlek kicsim!-simította meg a könnyes arcomat
-Én is!-majd megcsókoltam és szorosan átöleltem
Harry szemszöge:
Jessie mögött állt az apja aki csak mélyen és dühösen nézett a szemembe.
-Na elég a búcsúszkodásból csak 2 napig nem látjátok egymást!
-Szia-engettem el lassan a kezét de éreztem hogy ő még szorítja
-Szia ha hazaértél hívj!-suttogta
Becsukódott az ajtó és én elindultam hazafelé.
Jessie szemszöge:
Ahogy becsukódott az ajtó én nem bírtam ki szó nélkül.
-Most boldog vagy?-ordítottam bele apám képébe amit eddig soha egészen megszületésem pillanatától nem csináltam.
-Jessie!-de én mit sem hallva felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.
-Jessie nyisd ki!-kopogott az ajtón
-Hagyj már békén!
-Beszéljük meg!
-Nem!-ordítottam vissza
-Kérlek!-könyörgött
-Jó 2 perced van!-nyitottam ki az ajtót
-Nagyon sajnálom de két nap múlva láthatod őt!
-Tudod mennyire megaláztál ezzel? Hazahozok egy fiút hogy bemutassam nektek te meg rögtön a következő nap kidobod őt!
-De hát hisz...
-Megkefélt!És ebbe mi olyan nagy dolog?-remegtem már az idegtől
-Te vagy az egy szem lányom!És nem engedem, hogy bárki bántson!
-Nem bántott, nem érted meg!! Sőt élveztem!-mondtam gúnyosan
-Nem hiszem el hogy lehetsz ilyen egy kis hülye tizenéves vagy!-ekkor már egy könnyezett a szemem
-Anya jobban nevelt volna mint te!-majd becsaptam az ajtót bementem a szobámba leültem az ágyam végébe és csak sírtam.Majd amikor már egy kicsit lenyugodtam hátradőltem az ágyon és csak bámultam a plafont.

Lassan álomba merültem csak a telefonom rezgésére ébrettem fel
-Szia kincsem, hazaértem!
-Szia! Szuper!-mondtam letört hangon
-Mi a baj?
-Csúnyán összevesztem apámmal de majd elmesélem ha együtt lehetünk
-Rendben de most le kell tennem megyek interjúra.
-Hát de nem szabadnapotok van?
-De de engem behívott Simon egy külön kis interjúra
-Ja jó , akkor menj!
-Szia Imádlak!
-Én is!-majd kinyomtam a telefonomat
Elkezdtem gondolkodni az álmomon amit álmondtam mielőtt megszólalt volna a telefonom.Anyát láttam ,magamat és James-t az uszodába ahogy úszni tanított.
-Gyere Jessie már nem kell sok!-mondta kedves hangján
-Gyere Jessie gondolj bele ha sikerül együtt úszhatunk-mondta James azon a kisfiús hangon ami még akkor volt neki.Majd amikor végre sikerült leúsznom a távot anya a karjaiba vett és csak ennyit mondott
-Szeretlek Jessie és örökre együtt leszünk! Ha küzdesz az álmaidért minden sikerül!
-Én is szeretlek mami!
Ez az utolsó emlékem van még meg anyukámról és örülök, hogy megálmondtam ami teljesen valósághűnek tűnt.
Majd támadt egy hirtelen ötletem és kinéztem az ablakon.

Meg fogok szökni! Igen ez kell tennem! Pár cuccot öszecsomagoltam és kinyitottam az ablakot majd elindultam. Gyors léptekkel mentem apa nehogy észrevegyen.Telt múlt az idő én csak gyalogoltam és gyalogoltam a lábaim már nem bírták a tempót így a földre rogytam már késő este volt.Fel hívom Harryt  ő biztos értem jön!Gyerünk Harry vedd fel az a kibaszott telefont! 
Helló ez Harry Styles üzenetrögzítője most éppen egy interjún vagyok a sípszó után hagyon üzenetet
Hát ez rohadt jó itt ülök a város közepén se pénzem és még a pasim se hajlandó felvenni a telóját. Még is meddig tart az az interjú?Na jó mindegy hívom Louist.Kicsöng.
-Szia Jessie mi újság?
-Értem tudnál jönni itt vagyok New Yorkba a legközelebbi fodrász üzletnél
-Oké renben érted megyek Lizzie is jön!
-Oké köszi! Végre egy értelmes ember.
-Mért mi történt?
-Majd mesélek csak gyertek értem!
-Oké pár perc és ott vagyunk!
Leültem a padra és vártam, hogy megérkezzenek Louisék amikor hirtelen ellopták a táskámat.Remek lehet ennél rosszabb?

 

Oldal: 21.rész
One Direction and me - © 2008 - 2024 - mystory-onedirection.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat